MTK legendárium | 334. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei.”„A füredi Anna bálon kezdetű dal születése.”

Az MTK-alapító húga, a földbirtokos és írónő Szekrényessy Margit tehát közös szüret kapcsán még kísérletet tett, hogy a szerelmesek útját egyengesse. Laura, amikor Kálmánt még nem is ismerte, már sok dicséretet hallott Bizellné Szekrényessy Margitról, ki igazi mintanő hírében állt a környéken. E találkozás vélhetően nem volt véletlenszerű, de annál biztatóbb.

A két nő azonnal közvetlen kapcsolatba került egymással: „Több, mint egy teljes órán át beszélgettek [Margit és Laura] egymással. […]  A nagynénjét gyászoló leányka tökéletesen fölvidult egykori „eszményképe” társaságában. A leányka rendkívül nagy szívességgel kérte Margitot, hogy a délután folyamán okvetlenül látogassa meg őket. Margitnak eszébe jutott bátyja, s így nem volt hajlandó [Laura] küszöbét átlépni, de a lányka oly ellenállhatatlanul ismételte azon kérését, hogy végre a fiatalasszony megígérte, miszerint pár percre átlátogat hozzájok. […] [Laura] a megtestesült viszonylagos leányi-tökély – gondolta Margit – ő nem ösmeri, s ha ösmerné is nem alkalmazná udvariassága, szivessége fokozhatása céljából a tettetést, a hazugságot. […] Azon megnyugtató érzés, hogy [Laura] okvetlenül elő fogja készíteni atyját rövid látogatására, teljesen megnyugtatta Margitot.”

A megbeszélt találkozó végül létrejött, ám kissé vitatható módon. Margitnak ugyanis a Háczky-féle pinceházba menet Laura atyjával kínos találkozása volt, hol a férfi hűvösen tartózkodó maradt.
A leány ugyan lelkesen fogadta, de ezt követően – atyai hatásra – a Laura által kezdeményezett két találkozó meghiúsult. A leány úgy tűnik végleg engedett atyja elvárásainak. Margit pedig, ki ugyancsak kellő önérzettel bírt, nem kereste többet a Kálmántól eltiltott leányt. Mivel Szekrényessy „a lányka részéről [már hosszú ideje] hidegülő bánásmódban részesült, ez annyira leverte, hogy elvesztvén önuralmát és minden bátorságát, szó nélkül húzódott vissza bálványozott eszményképétől. Szerelme tehát nemcsak önzetlen maradt, hanem ismét gyávává lett. [Kálmán] lemondott.”

Szekrényessy ekkor lírába öntötte bánatát s ezzel a verssel zárta le végleg a reménykeltő nagy szerelmet, s szakította meg kapcsolatát a furcsa iszkázi Háczkyakkal:

REÁM TEKINTE...

„Reám tekinte hát ő ismét,

De mily különbség tűnt elém!

A bűvösbájos szép szemekből

Fagyos közöny lövelt felém.

A büszke homlok szűz haváról

Letűnt az édes bizalom,

S a szende arczvonásiból már

Kihalt a régi vonzalom.

Nem üdvözölt baráti módon:

Picziny kezét nem adta, sőt

Eperszájának szögletében,

Hideg gúny tükrözé magát,

A hosszú, kínos éjszakáknak,

Reménylem, itt végök szakad:

Ne bántsa testem álmatlanság,

Ne nyomja lelkem indulat,

Remény! már elhagyál egészen,

- valónak hittem látszatot! -

 Boruljon hát sirhant e szívre,

A mely szerelmet áhított.”

Nemsokára azonban látni fogjuk, hogy a szerelem históriája ezzel még nem ért véget, hisz az MTK-alapító ifjú barátja, Zerkovitz Bélát évtizedek múltán megihlette a romantikus-szomorú história…

Ezt olvastad már?